Kaptam egy felkérést, hogy május végén vegyek részt a sárkányhajó-versenyen, amit a Magyar Posta négy területi igazgatósága, az üzemi tanácsok és a szakszervezetek részvételével rendeznek meg. A szakszervezetek és az üzemi tanács hajójába hívtak. Próbáltam kimenteni magam, mondván nem vagyok gyakorlott az evezésben. A kifogásomat nem fogadták el, mivel itt nem a győzelem a fontos, hanem, hogy szimbolizáljuk, hogy a szakszervezetek – a különbözőségek ellenére – mégiscsak egy hajóban eveznek, hiszen közös céljuk a postások érdekeinek képviselete.

Természetesen nem kívántam kilógni a sorból, bár nem szeretem a szimbolikus egységet. No de ne rajtam múljon, hadd mutassuk meg, hogy a postai érdekvédőknek mégiscsak van közös célja. Úgy tudom, mindegyik érdekképviselet vezetője ugyanígy nyilatkozott.

Eljött a nap, kicsit késve, de megérkeztem a rendezvényre. Kerestem az ismert arcokat. Találtam is, de kissé hiányosan. Az üzemi tanács tagjai, vezetői ott voltak, bár a hajóba csak egy részük ült be. Sajnos személyesen nem ismerte a részvevőket, állítólag voltak szakszervezeteket képviselők s közük, de első számú szakszervezeti vezető rajtam kívül egy sem volt. Még a rendezvényt szervező legnagyobb szakszervezet vezetője, vezetői sem tették tiszteletüket.

Ettől még jól éreztem magam, igyekeztem legjobb képességeim szerint evezni. A kérdések azonban végig ott voltak bennem: Most akkor hogyan lesz szimbolizálva a közös hajó? Vagy nem is létezik a közös hajó? Nincs olyan részterület, amiért készek lennének összefogni a szakszervezetek,a miért együtt küzdenének? Vagy mégiscsak igaz az, amit mindig is sejtettem, hogy elsődleges cél a saját szervezet különbségének hangsúlyozása az összes többivel szemben, és csak ezután következik a munkavállalók érdekeinek képviselete?

Mi lesz a közös hajóval, kedves hajóskapitányok?